Spirulina (Spirulina Platensis)
A spirulina alga, vagy más néven spirulina platensis egy soksejtű fonal, amely spirálszerűen feltekeredik, azonban ezt a cérnaszerű algát nem a növények, hanem a baktériumok közé sorolják. Nagy mennyiségben fordul elő szubtrópusi, illetve trópusi vizekben. A spirulina algának nincsen erős sejthártyája, ezért a szervezet könnyedén juthat hozzá a benne lévő létfontosságú vegyületekhez, emellett erős antioxidáns tartalmú. Természetben előfordulva tartalmaz kalciumot, magnéziumot, szilíciumot, cinket. Leginkább a sötét, zöld levelű zöldségekben található meg.
Klorella (Chlorella Vulgaris)
A Chlorella pyrenoidosa nevű egysejtű mikroalga az édesvizekben fordul elő. Kis mérete ellenére igazi erőmű. Természetben előfordulva gazdag vasban, magnéziumban, káliumban, szelénben, cinkben, C-vitaminban és B-vitaminokban, valamint olyan aminosavakat tud előállítani, amire a szervezetünk magától nem képes.
Érdekesség
A klorella alga rendelkezik egyfajta sugárzásellenes hatással is. A japán Ichimura orvos 1973-ban bevizsgált állatoknál megfigyelte, hogy napi 8 gramm klorella alga hatására megnőtt a testükben a kadmium, azaz a radioaktív anyag ürítése.
Kőalga (Lithothamnium calcareum)
A kőalga vagy más néven Lithothamnium calcareum Nyugat-Európa magas ásványtartalmú, kristálytiszta vizeiben honos. A 19. századtól kezdve tartják növényként számon. Az élő kőalga vörös színű, de szárítás után színe fehérré változik. Érdekessége, hogy rendkívül lassan nő, évenként csupán 1 millimétert. Jelentősége ennek a mikroalgának, hogy természetben előfordulva igen magas a kalcium tartalma, összetételének több mint 34%-át természetes, tiszta kalcium képezi. Emellett viszont nagyon gazdag még magnéziumban, vasban és más nyomelemekben is, mint például cink, kobalt, jód és szelén.
Asztaxantin (Haematococcus Pluvialis)
A Haematococcus Pluvialis elnevezésű mikroalga termeli a legnagyobb mennyiségben az asztaxantint a természetben. Ez az édesvízi alga kb. 0,1 mm nagyságú. A zöld algák családjához tartozik a vérben gazdag Haematococcuss Pluvialis, amely erős napsugárzás vagy tápanyaghiány esetén nyugalmi állapotba kerül és vérvörösre pigmentálódik. A vörös szín fő okát, az asztaxantin karotionidot 1944-ben Tisher angol biokémikus azonosította. Később a természetes asztaxantin a „világ legerősebb antioxidánsa”-ként vált ismertté.
Érdekesség
Az asztaxantin termelésének folyamata a környezeti stresszhatások által kiváltott természetes reakció. A védőfunkcióinak köszönhetően, akár több mint 40 évig is kibírják táplálék és víz nélkül az algák, így a nyári hőséget vagy a téli, jeges hideget is túlélik. Akkor nyerik vissza zöld és aktív állapotukat, amikor az életkörülmények újra megfelelőek lesznek számukra.
